Back to top

HyperRogue

2 posts / 0 new
Utolsó bejegyzés
Horus
Horus képe
Offline
Last seen: 4 hónap 3 hét
Csatl.: 2007. 04. 24. 02:00
HyperRogue

Nemrégiben, mikor is valami fura ok miatt több napos birkózás után sem tudtam normálisan működő win xp-t rakni a gépre és kínomban feltelepítettem helyette is egy lubuntut, elkezdtem alternatív szórakozási lehetőségeket keresni. Nos, a szoftverközpontban ráakadtam a HyperRogue nevű gyöngyszemre. Mivel a wesnothosok között továbbra is elég sok a hűséges windows-os (fut azon is természetesen), arra gondoltam, írok erről a játékról pár szót, hátha kedvet kaptok hozzá, és akkor nem csak én szívok folyamatosan.
Mint ahogy arról a címe is árulkodik, egy kőkemény rogue-like játékkal van dolgunk, vagyis "egy életem, egy halálom" jeligével ajkunkon irtjuk a túlerőt egy minden alkalommal véletlenszerűen generált világban. Bocsássuk meg neki, amiért úgy néz ki, mintha 1990 előtt készítették volna, de mentségére legyen szólva, hogy nem egyszerű feladat a karaktereket érzékletesen és szépen megjeleníteni a hiperbolikus térben. Vagyis itt az első nagy csavar: az euklidészi geometria törvényszerűségeit dobhatjuk ki a kukába, mert a pályák rendre három, hat- és hétszögekkel burkolt, körre leképezett térgörbék. Ennek önmagában is súlyos következményei vannak, ráadásul azonban még végtelenek is, minden irányba. Ellentétben egy négyzetráccsal, ami csak "normálisan" lenne végtelen, itt ahogy távolodsz a kiindulási pontodtól, azzal a benyomással szembesülsz, hogy a párhuzamosok között a végtelen még szaporodik is. Elnézést, ha butaságot zagyválok össze, de nem vagyok matematikus, és egy hét elteltével még mindig elég émelyítő a koncepció számomra is.
Rokonszenves főhősünk feltett szándéka, hogy ittléte alatt megszerzi Yendor (egyik) gömbjét, és úgy általánosságban az oda vezető úton is megfúj mindent, ami mozdítható. Bár az őshonos lények ebben megpróbálják hathatósan megakadályozni, hibátlan kardjátékával a legtöbbjüket egy csapással ki tudja iktatni. A harc csak annyiból áll, hogy az ellenfél által elfoglalt mezőre próbálsz lépni. Minden lépésed vagy támadásod után az ellenfelek köre jön, akik ork horda gyanánt ömlenek feléd, és ha melléd értek, akkor a következő körben meg is fognak támadni, hasonlóképp 100%-os találati valószínűséggel. Maga a készítő a sakkhoz hasonlítja a rendszert, és még azt a könnyítést is megadja, hogy a játék nem enged olyat lépni, ahol ütésbe kerülnél; csak akkor van vége, ha a szörnyek bemattolnak, azaz már nincs olyan szabályos lépésed (beleértve a passzt is), amivel meg tudnád úszni a náspángolást.
Hogy ezek a Yendor gömbök hol vannak, és hogyan lehet megszerezni őket, azt már nem kötik az orrunkra. A játék bájának egy jelentős hányadát a világok felfedezése, az összefüggések megértése fogja jelenteni. Az viszont még elég korán kiderül, hogy a földön heverő kincsek elcsomagolása nem csak kellemes, de hasznos tevékenység is: ha összeszedsz belőlük 10-et, elkezdenek felbukkanni az arra a világra jellemző varázsgömbök, amik ideiglenesen ilyen-olyan klassz képességet adnak (jégfalat húzol magad után, két mezőt léphetsz a közbülsőt átugorva, stb.). Ha összeharácsolsz legalább 25-öt, akkor ezek a gömbök a többi világban is keletkezhetnek, méghozzá minél több a szajré, annál nagyobb valószínűséggel. Azonban minél többet lopkodtál, annál ellenségesebb lesz a világ is, míg végül szinte lépni sem lehet a tucatszámra érkező ellenfelektől. Ilyenkor időszerűvé válik megkeresni a végtelen pálya szélét, és átslisszolni egy másik hiperbolikus tájra. A világok egyébként az őket elválasztó falak kapuin szabadon átjárhatóak, és vissza is lehet térni; a sorrend teljesen a játékosra van bízva. Én valahol ott szerettem bele a játékba, amikor a szörnyek elől ötletszerűen átgyalogoltam egy hívogatóan nyílt, látható ellenség és tereptárgy nélküli világba, amiről kiderült, hogy az Állandó Mozgás Földjének hívják, és beszakad a lábam alatt a talaj. Pár másodperc múlva már futókutyák falkája üldöz (az egyetlen itt élni képes szárazföldi faj, ugyanis a kölykök születésük pillanatában már képesek futni), a padlóból grandkanyon lett, majd amikor végre leráztam őket, a képernyő közepén egy vészjósló felirat közli, hogy aknamezőre szaladtam, és a mellettem lévő mezők egyikét lábbal illetve heves exoterm folyamatok fognak végbemenni.
Bár a játék feltett szándéka, hogy a szokatlan szabályok miatt kényelmetlenül érezd magad, van egy nagyon korrekt súgója. Jobb egérgombbal gyakorlatilag bármiről lekérdezheted, hogyan működik. További kellemes oldala - főleg egy wesnoth meccs után - hogy bár bizonyos elemei véletlenszerűek, de azok, amik meg tudnak ölni, mind szabályszerűségeket követnek és előre meghatározhatóak. Minden vereség egyúttal roppant tanulságos is, ezért lehet olyan elánnal rácsapni az "új játék" gombra, hogy mindig csak öt másodperc múlva jut eszedbe, hogy volt valami, amit két próbálkozás között akartál volna elintézni, de sebaj.

A fenti rege tárgyát képező szoftverhez itt juthatsz hozzá:
http://roguetemple.com/z/hyper/

Mindenkinek vidám, szenvedéssel teli órákat kívánok!

scharon
scharon képe
Offline
Last seen: 2 hónap 3 hét
Csatl.: 2015. 05. 17. 16:30
Re: HyperRogue

Jelentem, megtaláltam, kipróbáltam és tényleg egész jó :D

Legyenek inkább becsületes ellenfeleim, mintsem becsvágyóak, és nyugodtabban fogok aludni éjszakánként.